Gróf Károlyi Mihály
“Gyakran töprengek rajta, ha újra kellene kezdenem, ugyanúgy cselekednék-e, ugyanúgy reménykednék-e, ugyanúgy igyekeznék-e megjobbítani a világot. Azt hiszem, igen. Mindannyiunknak megvan a maga sorsa, a magunk szerepe, amit be kell töltenünk, és majd a történelem fogja megítélni, sikerült-e valami értékeset alkotnunk.“
Gróf Károlyi Mihály 1875. március 4-én Budapesten született, hatalmas vagyon örököseként. “Az én vagyonomhoz -írta később -25 000 hold erdő, körülbelül 35 000 hold legelő és szántóföld, egy szénbánya, a gyógyvizei miatt fürdőhellyé kiépített parádi birtok, egy üveggyár, több budapesti bérház, az Egyetem utcai palota, a sásvári birtok és néhány vadászterület tartozott. Az egész birtok értékét mintegy 100 millió aranyforintra becsülték.” A sors különös játéka, hogy ez a mágnás, aki az ország egyik legelőkelőbb arisztokrata családjából származott, és akinek zsebpénze egyetemi évei alatt megegyezett a miniszterelnök havi fizetésével, 1918-ban egy demokratikus forradalom vezéregyénisége, majd néhány hónap múlva az ország első köztársasági elnöke lett.
Budapesten az Egyetem utcai (ma Károlyi Mihály utca) palotában élt a család (ma itt található a Petőfi Irodalmi Múzeum), a gyermekévek azonban inkább a fóti kastélyban és annak 300 holdas parkjában teltek. A kis Károlyi Mihály előbb ismerte meg a kastély 80 000 kötetes könyvtárát, mint a falubeli fiúkat, hiszen a parkon kívül élőkkel érintkezni súlyos illetlenségnek számított volna. A politizálás hagyomány volt a Károlyiak között, a családi vagyon örökösétől pedig kifejezetten elvárták, hogy politikai pályára lépjen. Először 1905-ben jelöltette magát képviselőnek a kormányzó Szabadelvű Párt színeiben, de nem választották meg. 1909-ben azonban megkezdődött politikai karrierje: a konzervatív földbirtokosok nagy befolyással rendelkező szervezetének, az OMGE-nek az elnöke lett, majd a következő évben, mint ellenzéki (függetlenségi párti) jelöltet országgyűlési képviselővé választották. A politikát közelebbről megismerő Károlyi lélekben egyre távolodott pártja és osztálya korrupt és őszintétlen életfelfogásától. A fordulópontot alighanem 1912. június 4-e hozta meg, amikor a Tisza István házelnök önkényes és törvénytelen magatartása ellen tiltakozó ellenzéki képviselőket – köztük Károlyit is – rendőrök távolították el az ülésteremből. Károlyi Mihály ettől kezdve pályáját a politikai szabadság megvédésének, majd egyre inkább a demokrácia megvalósításának szentelte.
Az első világháború előtt azok közé tartozott, akik el akarták távolítani Magyarországot a háborúra nagy erőkkel készülő Németországtól, és az Ausztriához fűző közjogi kötelékeket is lazítani szerették volna. A jövő útját Károlyi sokkal inkább abban látta volna, hogy Magyarország a demokratikus Angliával és Franciaországgal ápoljon baráti kapcsolatokat. A történelem másként alakult. A háború alatt, 1916-ban Károlyi Mihály önálló pártot alapított, amely csakhamar igen széles körben népszerűvé vált. Központi jelszava a háború befejezése volt-területi nyereségek és veszteségek nélkül-, követelte az Ausztriához fűződő viszony lazítását, a megegyezést az országban élő nemzetiségekkel (akik a lakosság csaknem felét alkották, és egyre nyíltabban követelték az elszakadást), valamint az ország demokratizálását elsősorban az általános, egyenlő és titkos választójog bevezetésével. 1917-18-ban a párt már a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal és az Országos Polgári Radikális Párttal szövetségben tömeggyűléseken is nyomatékot adott követeléseinek.
Károlyi Mihály 1919 januárjában lett a köztársaság első elnöke, ezzel egy időben lemondott miniszterelnöki megbízatásáról átadva helyét Berinkey Dénesnek. A következő hetekben megkezdődött a földosztás, igaz, csak jelképesen Károlyi Mihály kápolnai birtokán. Többre már nem volt idő. Az antant újabb, március 20-i követelései (az ún. Vyx- jegyzék) közvetve a Kun Béla vezette kommunistákat segítették hatalomra. Az új rendszer már nem tekintette államfőnek Károlyit, akit egyébként még néhány hónapig alacsonyabb beosztásban igyekezett szolgálni a tanácsköztársaságot, majd fiatal és szeretett feleségével, az ugyancsak előkelő családból származó Andrássy Katinkával (Katussal) együtt júliusban elhagyta az országot, és megkezdődött a száműzetés viszontagságos időszaka.
1918. októberében a háború következtében összeomlott az Osztrák- Magyar Monarchia régi építménye is. Október 30-31-én, Budapesten győzött az őszirózsás forradalom, és a tömegek Károlyi Mihályban látták azt a politikust, aki követeléseiket teljesíti: meghozza a békét, enyhíti a nélkülözést, és széles körben biztosítja a politikai szabadságot. Károlyi a szövetséges pártok bevonásával kormányt alakított, és kísérletet tett arra, hogy kivezesse az országot a reménytelen helyzetből. A gyülekezési és egyesülési jog, a sajtószabadság korábbi korlátozásai megszűntek. November 16-án az országgyűlést ideiglenesen helyettesítő forradalmi testület, a Nemzeti Tanács Magyarország államformáját köztársasággá nyilvánította (pontosabban népköztársasággá a korabeli szóhasználat szerint) határozatot hozott az általános, egyenlő, titkos választójogról, valamint arról, hogy a nagybirtokot fel kell osztani a falusi nincstelenek és a parasztok között.
Az éhezésen és a tüzelőhiányon azonban – érthető módon – mindez nem enyhített, és közben az ország mind nagyobb területei kerültek idegen megszállás alá. Északon az antant által létrehozott csehszlovák hadsereg, keleten a román hadsereg, délen pedig az antant francia irányítás alatt álló balkáni hadserege hatolt be Magyarországra. A béke jelszavával hatalomra került Károlyi-kormány képtelen volt az ellenállásra: a hadsereg felbomlott, a katonáknak elegük volt a háborúból. A kormány népszerűsége rohamosan csökkent, egyre nagyobb lett viszont a tömegbefolyása az 1918 novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának, amely a társadalmi berendezkedés radikális átalakításával ígért gyógyírt a felhalmozódott problémákra.
Az emigrációban sem hagyott fel a politikával. Politikai filozófiáját tekintve egyre inkább balra tolódott. Szoros kapcsolatot tartott fenn a Kommunisták Magyarországi Pártjával. A 30-as években, a Szovjetunióban látta azt az erőt, amely képes lehet megakadályozni a náci Németország világhatalmi törekvéseinek megvalósulását. Horthy Magyarországán ugyanakkor mindvégig nemkívánatos személynek minősült. Távollétében elítélték, vagyonát elkobozták. 1946-ban tért haza. Párizsi magyar követ lett, pedig neve köztársasági elnökjelöltként is felmerült. Az új rendszer azonban diplomáciai szolgálataira is csak egy ilyen viszonylag jelentéktelen poszton tartott igényt. A kommunista rendszerrel való együttműködése 1949-ig tartott. A szakítás közvetlen kiváltó oka a Rajk László elleni koncepciós per volt, amelynek nyílt cinizmusa elborzasztotta. Másodszor is emigrációba vonult. 1955. március 19-én halt meg a franciaországi Vence-ban. Budapesten a róla elnevezett utca, Varga Imre szobra és természetesen a róla elnevezett iskolák emlékeztetnek őszinte, tisztességes és az igazság mellett elkötelezett életére.
Dr. Knausz Imre